Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors

Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors

Minél messzebbre nézel hátra, annál távolabbra látsz előre.

Winston Churchill

Olvasási idő: 2 perc

Ez azok közé a könyvek közé tartozik, ami – hogyha érdekel a pszichológia – akkor mindig szembe fognak veled jönni. Amikor már a sokadik megerősítést kaptam, hogy ez ilyen könyv, akkor egyszerűen felraktam a kis listámra, majd végül “gondolkodás nélkül” neki is fogtam. Semmilyen elvárást nem támasztottam felé és tulajdonképpen nem is sejtettem, hogy miről szól. Így sikerült is meglepnie azzal, hogy mennyire lebilincselő témát dolgoz fel.

A könyv egy nagyon kellemes olvasmány, lazítós hétvégére tökéletes, mivel nagyrészt anekotákból áll. Ennek ellenére minél mélyebbre merültem benne, annál inkább éreztem, hogy ő is mélyre merül bennem. 

Az örökölt sorsról volt egy olyan prekoncepcióm, hogy kevéssé bizonyítható, talán kicsit ezoterikus is. Valószínűleg dacból gondoltam így és a könyv végére ezt a nézetemet teljesen feladtam. 

A mű bemutatja, hogy az emberek pusztán a hétköznapokban tanúsított viselkedésükkel, az élethez való hozzáállásukkal, kommunikációjukkal, na meg persze tettekkel átadják a családi múltat a gyerekeiknek, méghozzá generációkon átívelve. Azonban ennél is félelmetesebb, hogy egérkísérletek során azt találták, hogy a szülőket ért stresszhatás olyan változásokat hoz létre az agyban, amihez hasonlatos az utódok agyszerkezetében is fellelhető utána, anélkül, hogy ők ugyanannak a hatásnak valaha ki lettek volna téve. 

Az Örökölt sorsban csokorba szedett problémák nagyon szerteágazóak, ami jól mutatja, hogy az örökségünk az élet bármely, sőt minden területére kihathat. Ezeknek a problémáknak lehet jól látható és beazonosítható eredete, de az is előfordulhat, hogy van egy érzésünk (egy félelem esetleg), amiről sejtjük, hogy nem a sajátunk, mégis újra és újra megéljük. Ilyen félelmem nekem is van és el is tudom képzelni, hogy milyen körülmények közül indult el eredetileg. 

A könyv végén a szerző azt javasolja, hogy tárjuk fel saját családunk múltját, mert az átvilágíthatja a saját nehézségeinket az életben és segít megbocsátani a családon belüli fájdalmas élményeket. Némi gyakorlati útmutatót is ad hozzá, de ennek teljes kifejtése már egy külön művet kívánna meg.