Säntis, a hegy
Säntis, a hegy

Säntis, a hegy

Olvasási idő: 2 és fél perc

A Säntis a maga 2502 méter magasságával az Appenzell-Alpok csúcsa. Azóta szerettem volna feljutni a tetejére, mióta 2018-ban megláttam a Bodensee partjáról, Friedrichshafen-ből. Végül 2019 decemberében sikerült is. A hegyre ugyan vezetnek fel túraútvonalak, de ezek télen egyáltalán nem járhatók (bár nyáron sem biztos, hogy vállalkoznék a több, mint 6 órás útra), így a legkézenfekvőbb megoldást választottuk: a felvonót. 

A hegyre az egy légterű, párban közlekedő kabin jár, ami mindig zsúfolásig tele van. Alattad szinte feneketlennek tűnő fehér mélység tátong. A szikla feléd tekintő oldala délután már árnyékba borul, de a csúcsra megállíthatatlanul tűz a nap, így olyannak hat, mint egy apró, fehéren izzó ásvány a hegy tetején. Belőle a jellegzetes piros-fehér torony emelkedik ki, ami a legnagyobb távolságból is jól felismerhetővé teszi a Säntis-t. Érdekes egyébként, hogy elég kevés helyről látszik, mert bár a körülötte levő hegyek alacsonyabbak, de a tengerszinthez közeli szemlélő számára mégis többnyire kitakarják.

 Odafent minden zord és gyönyörű. A hó és jég feltett szándéka, hogy mindent maga alá kényszerítsen. A hatalmas épületkomplexum állja az ostromot, de odébb néhány apró ház már elvesztette a csatát, legalábbis erre a télre. Körülötted megszámlálhatatlan, éles hegycsúcs, melyek mind meghajolnak a Säntis előtt. Lenyűgözőek, de vajon meddig maradnál odakint életben? 

Bent az épületben múzeum működik, mely elsősorban meteorológiai jelenségeket mutat be és a Säntis történelmét. Természetesen van szuvenírbolt és étterem is. Mindenhol hatalmas panoráma ablakok nyílnak a hegyekre, melyeket néhol birtokba vett a hó. 

A teraszok tágasak, jegesek és az erős szélnek teljesen kitettek. Az alpesi csókák egész nap a turisták felett őrjáratoznak és akrobatikájukkal igyekeznek a figyelmet magukra vonni. Ha valaki ételt kivál nekik, azt rövid mérlegelés után akár kézből is elfogadjá. Azonban mindössze egy pillanatot hajlandók kockáztatni, a következőben már megint csak egy távoli, fényes, fekete ponttá válnak az ormok felett. 

A lefelé út egy lassú, szédítő zuhanás a valóságba. A hó finom, meleg fényt kap a napnyugtától. Ez a kis szelídség jól esik a lelkednek, miután a hideg rengeteg erőt kiszívott a testedből. A távolban pedig látszik a Bodensee.

Te megmásznád a Säntist?