Grabs és Buchs, a két szívem csücske
Grabs és Buchs, a két szívem csücske

Grabs és Buchs, a két szívem csücske

  • Olvasási idő: 3 perc
  • Szavak száma: ~ 280

Az első svájci benyomásaim ehhez a két községhez kötődnek. G.-nek itt volt az első munkahelye. Nekem nagyon belopta magát a szívembe mindkettő. Grabs a kisebb település, Buchs már város, méghozzá vasútállomással, ahol megáll a Railjet. Többek között ezért is szoktam rá, hogy vonattal utazom Svájcba.

Grabsban egy parkon és a hegyi panorámán kívül nincs túl sok látnivaló. Ellenben Buchsban vagy egy egészen különleges kis rész.

Ahol Buchs és Grabs találkozik, van egy kis tó tele vízi madarakkal. A tó túlpartján mintha visszalépnénk pár száz évet az időben, egy rövid szakaszon csupa ódon faház áll, telis-tele festett motívumokkal. Ezek igazi kőalapú faházak szűk kis macskaköves utcákkal. Az ablakokban, ajtókban apró kerámia díszek és cserepes növények állnak. A házak többnyire magántulajdonban vannak, de akad egy múzeum és egy művészeti galéria is köztük. Mögöttük egy szőlőhegy emelkedik. Annak a tetején egy kis Schlössli, azaz váracska áll.

A Schlössli-ben egy nagyon hangulatos múzeum van berendezve. Amikor meglátogattuk, akkor rajtunk kívül senki nem volt bent. Olyan volt, mint egy igazi kísértetkastély. A sok interaktív helyiség a fényekkel és hangeffektekkel csak fokozta a hatást. Mire a legfelső szintre értünk, már pont alkonyodott. Odafent volt egy festményekkel teli fal, ahol egyszer csak azt vettük észre, hogy az egyik kép mintha megváltozott volna. Csakhamar rájöttünk, hogy az valójában egy képernyő és tartozik hozzá egy egész kis fotóstúdió a sarokban. Na, mi ott egy egész portfóliót csináltunk magunkról! Annyira jól szórakoztunk, hogy mire észbe kaptunk már záróra volt. Elég nagy volt a csend és különösen félelmetes volt, hogy amikor leértünk az előcsarnokba a hatalmas, tömörfa ajtót zárva talaltuk. Egy kis rángatás után kiderült, hogy szerencsére nem kulcsra. 

Te milyen típusú múzeumlátogató vagy?